A tegnapi halálbüntetéses poszt kommentjei közt megindult zsidózás/ellenzsidózás (ami már csak azért is fura, mert sehogy sem jött a témához, és ez némileg felbőszített a maga primitívségével) arra indított, hogy a magam módján megpróbáljam feltárni az antiszemitizmus (világnap nemrégen, itt az Ugaron is megemlékeztünk róla) gyökereit. Lássuk csak!

 Már az ókorban is jelentős ellenszenv uralkodott a semita és arámi törzsekkel szemben (vigyázat, ők még nem zsidók!), méghozzá azért mert kereskedelemmel foglalkoztak, még pontosabban erőszakos árucserére kényszerítették az Arab-félsziget ill. Kis-Ázsia népeit. Később a zsidókat Egyiptomban kezdték el utálni, aminek az lehetett az oka, hogy minden kényszer nélkül is ők voltak a legjobb kereskedők. Éppen ezen történelmi beágyazottság okán a nemzsidók általában kétféle érzelmet táplálnak a népcsoport irányába: vagy gyűlölik, vagy (és most jól figyeljenek) sajnálják őket. Nézzük az elsőt!

 Az antiszemiták legfőbb érve általában az, hogy "a zsidók uralják a világot" (nota bene: a zsidó tőke, ha már nagyon pontosan akarunk idézni). És ha még így is lenne, azt mindenestre el kell ismerni, hogy ez nem valamiféle világuralmi cionista konspiráció eredménye lehetne, hanem a zsidó mentalitásból fakad. A zsidóknak nemhogy az egész világ uralma, de még saját államuk sem volt hosszú-hosszú évszázadokon keresztül, valahogy mégis összetartottak. A mellüket verő hungarománok és kurucok az "indul a vonat Auschwitzba!" kezdetű örökzöld helyett inkább tanulhatnának némi összetartást és jómodort a zsidóktól, mert elárulom, ebből a kettőből a magyaroknak egy fikarcnyi sincs, akármennyire is büszkék vagyunk szittyaságunkra, nem is beszélve alkalmazkodási készségünkről. Azt meg azért mégsem gondolhatjuk, hogy eme nagy vélt összeesküvés részeként e nép direkte módon deportáltatta magát különböző helyekre az évek során, csak azért hogy ott megtelepedjen, és tovább növelje "birodalmát"! Kétszáz év múlva  a gój motorosokon fog mosolyogni a világ, ahogy ma azt nem értjük, hogy gondolhatták komolyan régen a kútmérgezés vádját, vagy a szűz lányok vérének szívását (ld. vérvád)!  

 Lássuk az ellenzéket (a.k.a. sajnálkozók)! Bár egyes történelmi tények arra sarkallnak bennünket, hogy éjjel-nappal antiszemitizmust sejtsünk minden mögött, az igazán értelmes ember belátja, hogy ettől a világ tapodtat sem mozdul se előre, se hátra. No de, miért is tartanánk a zsidókat szerencsétlennek és sajnálatra méltónak? Megannyi, az antiszemiták érveihez hasonlóan komoly érv juthat eszünkbe:

ad 1: tizenkét törzs + egy vezér=tizenhárom, az meg azért mégiscsak egy szerencsétlen szám

ad 2: a leghíresebb királyuk úgy került a trónra, hogy fejbevágott kővel egy úriembert, akiről rejtélyes módon később elneveztek egy galvánelemet

ad 3: a hagyomány megköveteli a férfiaktól, hogy körülmetéltek legyenek, ami azért mégiscsak egy fájdalmas eljárás

ad 4: hasonló okból nem ehetnek disznót, ami meg disznóság, bár azt hiszem, a sertések ezúttal örömmel viseltetnek, ami a negatív diszkriminációt illeti

ad 5: saját állam helyett szerte-széjjel kellett élniük a világban, úgynevezett diaszpórákban.

 Hát persze! Fenét kell sajnálni a zsidókat, ahogy gyűlölni sem kell őket, ők egy tehetséges és munkabíró nép, akiknek nem büdös például a tanulás, ellentétben nagymúltú nemeseink nagy részével, akik aztán csak kapkodták a fejüket, amikor 100-130 évvel ezelőtt sorban alakultak a sikeresebbnél sikeresebb zsidó tőkén épült gyárak, amelyek nélkül mellesleg ma még annyi és olyan ipar sem lenne Magyarországon, mint amilyen. Az antiszemitizmus pedig mindaddig nem fog eltűnni, amíg lépten nyomon (akár negatívan, akár pozitívan) diszkriminálunk. Mert -és most egy pillanatra gondoljunk bele- a kisebbségek az állandó rasszistafób megnyilvánulásaikkal saját magukat diszkriminálják, és különítik el. A melegekkel sem lenne senkinek semmi baja, ha nem vonulnának fel, ilyetén módon kvázi megkülönböztetve magukat a többi embertől. De ettől máris beindul a csőcselék agya: "Menjünk már ki, és vágjunk hozzá a buzikhoz egy-két törött sörösüveget!" Aki ezt a reakciót nem látja előre, az vagy teljesen naiv, vagy teljesen vak. Ha pedig mindenütt antiszemitizmust sejtünk, akkor ott fel is fog bukkani.

 Egyszerűbb lenne talán a sok megkülönböztető elnevezés helyett egyszerűen annyit mondani: a másik ember.