Az a kemény, hogy a reklámozott honlap alapvetően nem csak autómosók promótálásával foglalkozik, valahogy mégis sikerült ezt a témát felhozni egyszerre ezzel a névvel, pont most (a kép 2001.03.17-én 17:27-kor készült).

Véletlen? Nagyon reméljük... 

  Először is –minden gúnyt, iróniát, groteszk gondolatot- félrerakva, szeretném felkérni a Kormánnyal szimpatizálókat, hogy a liberális eszmék és az Mszp fondorlatos működése által elmémre és szemeimre forrott lepedéket mossák le alaposan, mert úgy talán képes leszek átlátni az elmúlt időszak intézkedéseinek sorát, de legfőképpen lényegét. No de, haladjunk csak sorba. Az alkotmánybíróság ügye és az „államosítás-szerű” intézkedések nevezhetőek apró politikai tévedésnek mely a szedett-vedett holdudvar, a gazdasági kényszer, a hozzá-nem-értés, az esetenkénti választási ígéretek kényszeredett betartásának szagos vegyülete.

Elnézhető? Kétségkívül nem, de magyarázható, pontosabban kimagyarázható meg persze gyűlöletkeltéssel a politikai múlt kopottas Panteonjának emlegetése is szép porréteget fú a jelen problémáira. Túllépés, remény vagy inkább szem-füll zárás, jobb úgy ha megtörténnek a dolgok de ügyet sem vetünk rá, úgy legalább a gulyás íze megmarad. A következő demoralizáló lépés a párt illetve a kormány megítélését illetően a magánnyugdíj pénztárak esete. Nocsak. Nem is vitás, a választások idején felpöccintett ígéretek betartása mégsem oly nyilvánvaló presztízskérdés, mint az elsőre gondoltuk volna. Arról nem is beszélve, hogy válság rágta kasszánk betömésre vár, pénzt meg honnét, hát vissza a jövőbe, az elkövetkező generációk pénzéért.  Értem én. A kényszer meg nem kényszer csak lehetőség szűkítés, egy választásod van, bazdmeg, 2/3… viszont látásra, idéződik egy régi strófa: „ha nem teccik el lehet…” jaj nem is, az új rigmus, ha nem teccik’ akkor is meg kell tenni. Elvégre magyarok vagyunk…nem? 

A következő lépés a filmipar –ami már alap helyzetben is a pusztulás szélén máladozott- teljes kimiskárolása. Pénz nincs, kultúra nem kell, magyarság van az épp elég…finom ellenzéki szélből pedig idea: Árpádsávot a Nemzeti színházra.

Végül de elsősorban pedig a médiatörvény. Vége? Valóban az a jövő, hogy az oly sokszor emlegetett és gyűlölt szocialista rendszer módszertanát kell bevezetni. Cenzúra? meglehet most írok utoljára úgy, hogy nem jelentenek fel. 1984. elmúlt már s mégis újra úgy érzem itt van, erőteljesebben mint valaha. Fáj a fejem. pedig már megnyugodtam. Viszlát! 

Internet… minden óvaintést mellőző (világ)háló, mely rögvest körbefonja azt, ki nem lát 16’ colos monitorjánál tovább. Főként, ha pénzről esik szó: aukció, vásárlás, adás-vétel…Laptopot vennék, paraméterei kedvezőek, olcsón megszámítják. Kisokos pedig félelem nélkül cselekszik, hisz minden korrektnek tűnik (van cég cím, fax szám, mobil, e-mail, bankszámlaszám és a portékát ajánló pc-kupec cégvezetői pozícióban tetszeleg). Pénz utalva. Laptop viszont felejtve… Iszonyat.

De e történet a "csalás" megtörténte után veszi igazából kezdetét… Néhány hét elteltével a gyanú árnyéka már mindent befeketít, így a leglogikusabb, amit tehet egy magánnyomozói státusszal nem rendelkező kispolgár, hogy az örök szolgáló és vétő szervek nyújtatlan kezű főhadiszállására hajózik, és felkeresi a Rendőrséget.

 A problémasorozat kezdete, hogy hiába a beidézés (mivel előtte volt telefonos egyeztetés), de a vidéki Rendőr-főkapitányság ajtaja nem egy Szezám-típus… kb. fél óra ketyegés, kopogás, kajabálás után lép az ablakhoz egy kopottas szemű ifjonc, ki a lehető legnagyobb kedvességgel érdeklődik: -Mit akarsz má’? Az ok és a tárgyalófél (nyomozótiszt ) nevének ismertetése után újabb fél óra fogason lógás következik, s csak utána engednek be… (tisztára mint a kórházban a sürgősségi). Úriember érkezik, kedves, előzékeny, invitáló (egy rendőrségi szobába invitálásnál hátborzongatóbb dolgot ritkán tudok képzeletében leképezni).

-Mi is a tényfennforgás?

-Csalás!

-Na?

Adatfelvétel, eleinte több szó esik rólam, mint a gyanúsítottról, persze ennek így is kell lennie.

A nyomozó tiszt nem tud angolul, így néhány ismert adatot valóban ismerté kell tenni számára, az e-mail címet nem tudja begépelni, mert nem tudja, hogy kell "kukacot" írni, persze újfent jöhet a kisegítés… de ezek után jött csak a java igazán. Az internetes tranzakció végbemenetelét igazoló iratok természetesen e-mailben jöttek meg (e-számla, szerződés, stb...).

-Sajnos nem hoztam magammal, de e-mail-ben vannak, így ha beléphetek, egy pillanat alatt átadom őket.

-Nincs internet kapcsolat a Rendőr-főkapitányságon! –hangzott a válasz.

Hazaautózás, nyomtatás, visszaautózás, újabb fél órás procedúra a bejutással. Majd búcsú!

-Amúgy ne nagyon számítson rá, hogy lesz ebből valami, nyugodtan keresztet vethet a pénzére...

Zárásképpen ennyit kapok az arcomba! E rövid írás is bizonyítja, hogy biztosító szerveink minduntalan felettünk lebegnek s óvnak minket, ha baj van… Köszönjük!

 A médiafogyasztók birkák. Ezt mindannyian tudjuk, és természetesen eme szabály alól a blogíró sem kivétel. Jómagam is azok közé tartozom, akik a "Legolvasottab az Indexen" statisztikához hozzájárulnak (csak a tárgyilagosság kedvéért, ma ezek a legnépszerűbb címszavak: "kiürítés", "fojtogató", "meztelenül", "őrjöngeni"). Az olvasó ugyanis éhezik a botrányra, a bulvárra, és a szaftos történetekre. Szeretünk botránkozni, valljuk be, és mi is lenne ennek ékesebb bizonyítéka, mint az olvasottsági mutató. A nyár vége felé közeledvén számot vetettünk magunkkal, és röpke statisztikát készítettünk azt illetően, mi mennyi olvasót vonzott. A legolvasottabb bejegyzéseket egy-egy jellemző címkével láttuk el, mellettük pedig az oldalletöltések számát láthatják. A statisztika eredményei szerint a manipuláció vajmi kevés embert érdekel, de a rabszolga szóra már jobban buknak, még ha csak színpadi történésről is van szó. Érdekes az is, hogy többeket érdekel a ba*ás, mint a puszta szex, de a szexnél is sokkal érdekesebbek a zsidók. Viszont a népszerűségi lista csúcsán ki is álhatna más, mint az egyes számú közellenség: Fletó. 

 A jövőben az oldaldobozok közt látható Hyperlátogatottság menü pontra kattintva érhető el az aktuális tetszési index az egyes témák közt. Reméljük, hamarosan Orbánt is az elsők között üdvözölhetjük! (kiöltött nyelvű szmájli)

Igen ez az a felirat, ami a Bertalan Lajos utcában olvasható (Bp. XI. ker.), ha valaki elindul a Martos koliból a villamosmegállóhoz. Nem tudom, ki írta fel, de szerintem teljesen igaza van.

Hogy miért is? Nézzünk csak meg a művészetek Ádámig visszanyúló múltját! Olyan nemes célokat találhatunk, mint a világ megváltoztatása, szépségideál megteremtése, harc a békéért…

És ha belegondolunk, pontosan ezek a célok adják a művészetek értelmét, hogy kiragadnak, megfognak, véleményt formálnak, elgondolkoztatnak, gyönyörködtetnek, befolyásolnak. Befolyásolnak, azaz manipulálnak. Manipulálnak, hogy változzunk velük, hogy lebegjünk velük, vagy csak tekerjük fel a hangerőt.

A közvéleményt a tömegtájékoztatási eszközök útján manipulálni nem újdonság, de azért érdekes, hogy valaki pont egy ilyen modern művészeti forma keretein belül nyilvánít véleményt a művészetekről.

A sokak által értelmetlen pusztításnak titulált graffitizés az ókori Görögországban gyökerezik, amikor is sírok és romos épületek falaira feliratokat és alakokat firkáltak. Ez a sokszor társadalomkritikus jellegű művészeti ág a 60-as végén a hip-hop irányzathoz csapódott, és annak harmadik elemévé vált a rapzene és breakdance mellett.

Azonban nem csak eleme lett ennek a szubkultúrának, hanem dekoratív művészeti eszközzé és politikai fegyverré vált. Látványuk elég figyelemfelkeltő, hogy célba érjenek a gondolatok, minőségük persze néha elég alacsony színvonalat üt meg, de ez persze az elkészítési időtől és a firkász gyakorlottságától függ. A legtöbb országban a tulajdonos beleegyezése nélkül készített művek vandalizmusnak minősülnek, illegálisnak, és ilyen formán természetesen a törvény bünteti, ezért a művek általában az éjszaka leple alatt készülnek pár óra alatt.

Sok ember sajnos csak az úgymond „tag”-eket ismeri fel, amit filcekkel készítenek, és általában a firkász nevét, a csapat nevét, de lehet, hogy csak egy sima üzenetet tartalmaznak. De ott van még a bomba, ami festékszóróval egy pár perc alatt elkészíthető rajz, illetve a csúcsot jelentő többnapos nagy munkák.

Küllemileg és tartamilag három kategóriában készülnek a firkák. Az első úgymond alapkategória, amiből született az egész graffitizés, az a politikai nézeteket felvillantó rajzok. Ahogyan kialakultak a különböző csapatok (crew), elkezdődtek a területjelölések a bandanevekkel, ez a második nagy csoport. Végül egyes festékszóró-gladiátorok elhagyták a poltikai üzeneteket, és a magas művészeti értékre kezdtek koncentrálni, ebből születtek meg az úgymond high art graffitik. A három kategóriában természetesen párhuzamosan születnek alkotások, de sokszor előfordul, hogy valaki csak az utóbbi formában alkot.

Hogy hogyan tovább, és hogy hogyan lehet a művészet keretei közé szorítani a street art ezen családját arra több megoldást is próbáltak keresni. Eddig a legéletképesebbet Hollandiában találták ki, ahol építettek egy 2 méter magas falat a város szélén, amire legálisan lehetett firkálni. A városlakóknak kevesebb düh, a festékszóróknak nagyobb szabadság és több idő az alkotásra. Persze lehet vitatkozni, hogy nem illik bele a képbe egy fal, meg persze vannak olyan firkászok, akik csak a rombolásért teszik, de nem hiszem, hogy törvényi szabályozással orvosolható ez a probléma.

            Török Miska

 Személy szerint imádjuk a gerillamarketinget, mert néha nagyon vicces eredményeket szül. De nehogy azt higgyék, hogy ez csak kis hazánkban van így. A mostanában nálunk is sokat emlegetett USA is élen jár az elmés ötletekben, így a konzervatívok nem kisebb dologra vállalkoztak, mint hogy saját értékrendjüknek megfelelő Wikipédiát hozzanak létre, Conservapedia néven.

 Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: hibák tömkelege a Wikipédiából, amit ugye csúnya liberálisok szerkesztenek, aztán sokatmondó bejegyzések Obamáról és McCainről. Míg előbbiről megtudhatjuk, hogy nem hajlandó lecserélni randa iszlámista nevét (Barrack Hussein) egy szebben csengő keresztény névre, addig McCain az igaz baptista képében tűnik elénk. Obama bizony nem nehezítené gyermekei életét nem kívánt unokák felnevelésével, míg a "lehető legkonzervatívabb" McCain bizony egy az egyben az abortusz ellen van. Mellesleg "a háborús hős" McCain teljes programját megtalálhatjuk a szócikkben (Political Views címszóval), ellentétben Obamaéval. Tovbbi hasznos infokat is kaphatunk, nem kisebb dolgokról, mint az Evolúció, Jézus, Kereszténység, Globális felmelegedés, Abortusz, Ateizmus, Homoszexualitás, stb... Már csak az érdekelne, mi a különbség a konzervatív és a liberális homoszexualitás között. Nos, a Biblia például nem szereti a buzikat, a konzervatívok szerint.

 A napokban eljátszottam a gondolattal, hogy milyen módon is lehetne feldolgozni azt, ami kis hazánkban nem kevés eufemizmussal népképviseletnek neveztetik, és addig agyaltam, míg végre kipattant az ultimét: Uborka Revisited(Csalamádé)!, avagy az új magyar közéleti bábjáték-sorozat. De nem ám csak úgy prosztó módon, hogy előhalásszuk az MTV székház mélyéről a régi figurákat, legalábbis azokat, amelyeket lelkes ostromlók nem tulajdonítottak el két balcsi-szelet, meg egy cappucino+több tej made by automata párosítás között, aztán meg kreálunk még néhányat hasonló stílusban az új csirkéknek… dehogy! Új design, új koncepció, új szemlélet kell… Szabjuk hozzá mindenkihez az egyéniségéhez legmegfelelőbb báb-kategóriát. Mindenki bátran törheti a fejét, de addig is itt a saját listám, avagy melyik honatya/anya mit kapna a besorozáson:

Gyurcsány Ferenc: Annyira elcsépelt már ez a Pinokkiós-hazudós-orrnövős analógia, hogy ettől ezennel tekintsünk el, amúgy is, Pinokkió egy igazán szeretetreméltó figura volt, ráadásul mutatott némi hajlandóságot az erkölcsi fejlődésre. Nekem sokkal inkább egy Sebaj Tóbiás-típusú modern Pató Pál gyurmafigura jut az eszembe. Tudják: „ellehetmenni”… Amúgy is, egy gyurmaember másodpercek alatt gyúrja át az arcát…

Orbán Viktor: Matrjoska. Folyton egyre kisebb lesz. Nem fizikailag.

Áder János: Minimum fából faragott királyfi, masszívan törzsből vájt arc, érzelmek nélkül. A tuskó, meg gyökér analógiáktól ezúttal is tekintsünk el. Vagy ne. Kinek hogy.

Sólyom László: Marionett, de őt max az ideg, meg a vizsgadrukk-szerű nyilatkozatfóbia rángatja dróton. Enyhén széteső csavarozás.

Zuschlag János: Felhúzós, beszélős. Mutatsz neki ötven bizonyítékot, eléültetsz harminc tanút, aztán felhúzod a hátán lévő kis kallantyúval, mire körbejátszáson ismétli a betápláltat: „Nincs Zuschlag-ügy!” (e tekintetben e cím megosztva jár Szíjjártó Péternek, akinél az ellentmondás hasonló funkcióban működik). Épp csak tapsolni nem tud hozzá, annyira össze van kötve a keze.

Kóka János: Olyannyira ziccerhelyzet, szinte kihagyhatatlan, hogy azt mondjam: Kelj-fel-Jancsi!

Kövér László: Hasonlóan adja magát, hogy a mostanság hálistennek lenémított Kövér kapja a kissé sérült szövetbaba státuszt, melyet az arcrészen szakadt varrás, és az azon át kitüremkedő tömés fémjelez.  

Pelczné Gál Ildikó/Horváth Ágnes holtversenyben: Moncsicsi. Aranyos, de kissé butuska.

 Az olaj ára egyre csak emelkedik, ennek viszont elsősorban a kereslet az oka. A magunk egyszerű módján utánanéztünk, kik használják a legtöbb olajat. Annál is érdekesebb kérdésnek tűnik ez, mert egyre több (nemzetközi) fórumon kezdik feszegetni a témát, aminek -mint az lenni szokott- heves anyázás lesz a vége rendre, általában azzal a konklúzióval, hogy az olaj/háborúmániás amcsik dögöljenek meg. Vajon igazuk van-e? 

 2007-ben A Google Earth szerint az ezer főre jutó olajfogyasztásban állítólag Szingapúr vezetett, amit még a helyiek is kevésbé értenek, az ok azonban valószínűleg a gazdaságban ilyen-vagy olyan módon megforduló olaj mennyiségével magyarázható - vagyis hogy Szingapúron át meglehetősen sok olajat szállítanak keresztül.

 A Bloomberg.com 2008 áprilisában azt prognosztizálta (az első negyedév adatai alapján), hogy Kína, India, Oroszország és a Közel-Kelet lenyomják az USA-t fogyasztásban, egyszerűen azért, mert például egyre több az autó (Csak összehasonlításképp, az 1980 és 2007 közötti adatok -Energy Information Administration).

 (BP)

Ez rendben is van, de az amerikai fogyasztási adatok annak ellenére megdöbbentőek, hogy majdhogynem kontinensnyi országról van szó (ahogy azt az egyik fórumozó ki is emelte a linkelt oldalon). Például hogy az USA naponta 18 000 000 hordót ver a nem sokkal kisebb Kanadára, amely ország Mexikóval összesítve (lévén mindkét ország Észak-Amerika) is csak kb. az 1/5-ét üti meg az Egyesült Államok napi fogyasztásának(forrás itt). Szingapúr példáján okulva azonban érdemes elolvasni a kimutatások alján szereplő apróbetűs részt is. Eszerint a fogyasztásba nemcsak a hazai szükséglet számít bele, hanem a nemzetközi haditengerészeti- és repülőállomásoké, olajfinomítóké, és persze a különböző alternatív üzemanyagok is:

*Inland demand plus international aviation and marine bunkers and refinery fuel and loss. Consumption of fuel ethanol and biodiesel is also included.

Namostakkor... az USA lakói/gyárai/akármi vagy zabálják az olajat, ahogy a fórumozók állítják, vagy az van, hogy baromi sok olajfinomítójuk, anyahajójuk, nemzetközi haditengerészeti állomásuk, katonai egységük, ésatöbbi, ésatöbbi van. Mindkét tényező alkalmas arra, hogy meglehetősen sok embert irritáljon. És akkor jönnek az ilyen és ehhez hasonló képek:

 A tegnapi halálbüntetéses poszt kommentjei közt megindult zsidózás/ellenzsidózás (ami már csak azért is fura, mert sehogy sem jött a témához, és ez némileg felbőszített a maga primitívségével) arra indított, hogy a magam módján megpróbáljam feltárni az antiszemitizmus (világnap nemrégen, itt az Ugaron is megemlékeztünk róla) gyökereit. Lássuk csak!

 Már az ókorban is jelentős ellenszenv uralkodott a semita és arámi törzsekkel szemben (vigyázat, ők még nem zsidók!), méghozzá azért mert kereskedelemmel foglalkoztak, még pontosabban erőszakos árucserére kényszerítették az Arab-félsziget ill. Kis-Ázsia népeit. Később a zsidókat Egyiptomban kezdték el utálni, aminek az lehetett az oka, hogy minden kényszer nélkül is ők voltak a legjobb kereskedők. Éppen ezen történelmi beágyazottság okán a nemzsidók általában kétféle érzelmet táplálnak a népcsoport irányába: vagy gyűlölik, vagy (és most jól figyeljenek) sajnálják őket. Nézzük az elsőt!

 Az antiszemiták legfőbb érve általában az, hogy "a zsidók uralják a világot" (nota bene: a zsidó tőke, ha már nagyon pontosan akarunk idézni). És ha még így is lenne, azt mindenestre el kell ismerni, hogy ez nem valamiféle világuralmi cionista konspiráció eredménye lehetne, hanem a zsidó mentalitásból fakad. A zsidóknak nemhogy az egész világ uralma, de még saját államuk sem volt hosszú-hosszú évszázadokon keresztül, valahogy mégis összetartottak. A mellüket verő hungarománok és kurucok az "indul a vonat Auschwitzba!" kezdetű örökzöld helyett inkább tanulhatnának némi összetartást és jómodort a zsidóktól, mert elárulom, ebből a kettőből a magyaroknak egy fikarcnyi sincs, akármennyire is büszkék vagyunk szittyaságunkra, nem is beszélve alkalmazkodási készségünkről. Azt meg azért mégsem gondolhatjuk, hogy eme nagy vélt összeesküvés részeként e nép direkte módon deportáltatta magát különböző helyekre az évek során, csak azért hogy ott megtelepedjen, és tovább növelje "birodalmát"! Kétszáz év múlva  a gój motorosokon fog mosolyogni a világ, ahogy ma azt nem értjük, hogy gondolhatták komolyan régen a kútmérgezés vádját, vagy a szűz lányok vérének szívását (ld. vérvád)!  

 Lássuk az ellenzéket (a.k.a. sajnálkozók)! Bár egyes történelmi tények arra sarkallnak bennünket, hogy éjjel-nappal antiszemitizmust sejtsünk minden mögött, az igazán értelmes ember belátja, hogy ettől a világ tapodtat sem mozdul se előre, se hátra. No de, miért is tartanánk a zsidókat szerencsétlennek és sajnálatra méltónak? Megannyi, az antiszemiták érveihez hasonlóan komoly érv juthat eszünkbe:

ad 1: tizenkét törzs + egy vezér=tizenhárom, az meg azért mégiscsak egy szerencsétlen szám

ad 2: a leghíresebb királyuk úgy került a trónra, hogy fejbevágott kővel egy úriembert, akiről rejtélyes módon később elneveztek egy galvánelemet

ad 3: a hagyomány megköveteli a férfiaktól, hogy körülmetéltek legyenek, ami azért mégiscsak egy fájdalmas eljárás

ad 4: hasonló okból nem ehetnek disznót, ami meg disznóság, bár azt hiszem, a sertések ezúttal örömmel viseltetnek, ami a negatív diszkriminációt illeti

ad 5: saját állam helyett szerte-széjjel kellett élniük a világban, úgynevezett diaszpórákban.

 Hát persze! Fenét kell sajnálni a zsidókat, ahogy gyűlölni sem kell őket, ők egy tehetséges és munkabíró nép, akiknek nem büdös például a tanulás, ellentétben nagymúltú nemeseink nagy részével, akik aztán csak kapkodták a fejüket, amikor 100-130 évvel ezelőtt sorban alakultak a sikeresebbnél sikeresebb zsidó tőkén épült gyárak, amelyek nélkül mellesleg ma még annyi és olyan ipar sem lenne Magyarországon, mint amilyen. Az antiszemitizmus pedig mindaddig nem fog eltűnni, amíg lépten nyomon (akár negatívan, akár pozitívan) diszkriminálunk. Mert -és most egy pillanatra gondoljunk bele- a kisebbségek az állandó rasszistafób megnyilvánulásaikkal saját magukat diszkriminálják, és különítik el. A melegekkel sem lenne senkinek semmi baja, ha nem vonulnának fel, ilyetén módon kvázi megkülönböztetve magukat a többi embertől. De ettől máris beindul a csőcselék agya: "Menjünk már ki, és vágjunk hozzá a buzikhoz egy-két törött sörösüveget!" Aki ezt a reakciót nem látja előre, az vagy teljesen naiv, vagy teljesen vak. Ha pedig mindenütt antiszemitizmust sejtünk, akkor ott fel is fog bukkani.

 Egyszerűbb lenne talán a sok megkülönböztető elnevezés helyett egyszerűen annyit mondani: a másik ember.

 Mint ismeretes, kevés olyan hely van a Földön, ahol hivatalosan is létezik halálbüntetés. Szaúd-Arábiában általában nyílt színen, karddal hajtják végre, és nemi erőszakkal, drogkereskedelemmel, illetve hitehagyással lehet kiérdemelni. Az Amnesty International szerint a halálbűntetések arányában Kína a csúcstartó, de nem áll rosszul Jemen sem. A nyugati típusú társadalmak közül pedig az USA vezet, Texas állam révén. Az alábbi, erősen szatirikus videó egy amerikai alkotó munkája, és az elítéltek utolsó vacsorát illető kívánságlistáiból kovácsolta össze. Hogy hogyan? Nos, a Texas Department of Criminal Justice (avagy Texas Állam Bűnügyi Igazságszolgáltatási Tanácsa) nyilvánosan közzéteszi, mit rendeltek maguknak az elítéltek a kivégzés előtt, sőt, még az utolsó szavaikat is. Hasznos, nemdebár?

 

"Itt az alkalom, hogy bármit kívánhat; nem három kívánság, tíz kívánsága lehet. Nem teljesítünk egyet sem, viszont mind meghallgatjuk."

Betlen János Bende Péter budapesti tűzoltóparancsnoknak, Napkelte, 2008.03.20.

 Azt mindig gondoltuk, hogy a harcos zöldek azok valamiféle álomvilágban élnek, egy olyasfélében, ahol tök normálisnak számít, hogy csak azért kimegyünk az óceánra, hogy ráláncoljuk magunkat valami tankerre, aminek a legénysége ettől sírva röhög két napig, így aztán áll a meló. Addig sem szállítják azt a csúnya olajat, ami nélkül ugye befagyna a seggünk, meg leállna a közlekedés (Az olajszennyezéssel kapcsolatban mindenkinek érdemes megnéznie minden idők legviccesebb interjúját az Ugar TV-n). De ez, na ez már "atomos szürreál", hogy a népszerű Napirajz blogot idézzem ide hirtelenjében.

 Magyarország amúgy is élen jár a gerillamarketingben (példa1 és példa2), de ez még a valamirevaló exploitation filmeken és gagyihorroron nevelkedett gyomornak is sok. Tegyük hozzá azonban, hogy szürreálban azért még mindig vannak jobbak! A brüsszeli képviselőknek meg lehetne némi humorérzéke! Ha a plakát ellen szót emelő Corien Wortmann-Kool valóban a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagja, akkor igenis küzdjön a női egyenjogúságért. A nők teljesen egyenértékűek a férfiakkal, így ők is lehetnek szippantósok, ha kedvük tartja, akár toplessben is - merje csak valaki megtiltani! Rögtön szólunk az ombudsmannak! Úgyhogy kiáltsuk ki együtt a fénybe:

 Női szippantósokat akarunk, fehérneműben, azonnal! Bikinis nőket a bányákba, hálóinges nőket az útépítéshez, nőket latexben kapálni! Aki magyar, velünk tart! És az lesz ám csak az igazi szürreál! 

 Először is, szépen csendben, a monitor előtt ülve tegye fel a kezét mindenki, aki szerint a managerek, illetve hoppá, bocsánat... szóval: menedzserek egy meglehetősen irritáló fajtája a földnek. Hülye, vastag műanyagkeretes szemüvegeket hordanak, valamilyen rejtélyes ízlésficamnál fogva azt hiszik, hogy csak rózsaszín ingben ember az ember (esetenként kis fehér csíkokkal, a "hozzáillő" pink, mályva, vagy magenta [!] színű nyakkendővel - ez utóbbival kapcsolatban jegyezném meg azt a klasszikus tréfát, hogy az igazi férfi csak 16 színben lát, mint a Windows alapbeállítás, tehát a felsorolt árnyalatok közt nem tud különbséget tenni), továbbá ott a Mozart-cipő, ami ad 1.: férfiakon különösen vicces, mert kopog, mint a magassarkú, ad 2.: kissé felfelé áll az orra, amitől minimum középkori bohóctréfák jutnak eszébe a jóérzésűbbeknek, ad 3.: már Mc Hammer idejében is gáz volt. Aztán a nők: körömcipőben vezetnek, telefonálás közben, mert persze a telefon minimum a fejükre van nőve, de legalábbis a kezükben tartják akkor is, ha nem beszélnek senkivel, mert ettől fontosnak látszanak. Húsz méterről allergén pacsuliszaguk van, bogárszemüveg fedi el a fél arcuk, és általában szinglik (ami nagyjából azt jelenti, hogy frigidek, és a kutya sem kíván velük hosszabb távon együtt lenni). Mindezt látva hát érhető, ha azt gondoljuk, menedzsernek lenni egyfajta betegség, nadehogy erre még külön ágazat is települjön? Ugyan lentebb már írtuk, hogy az egészségügy azért mégicsak biznisz, de hogy éppen a menedzserszűrés lesz az év slágere, azt akkor még nem tudtuk. Bár a menedzserbetegséget egy ideje már emlegetik, nem gondoltuk volna, hogy ennyire komoly a helyzet. Pedig van benne valami, és már áldhatjuk is az Urat, hogy nem menedzsernek születtünk, és persze az általános sajnálkozás is úrrá lesz rajtunk: a mobilozástól agytumoruk lesz, a hülye cipőktől viszeres lábbal kell járniuk, a sok munkaebéd (a reklám szerint 360 óra/per év) megterheli a gyomrukat. Ugye milyen rossz lehet?

 Úgyhogy azt javasoljuk, mindenki szálljon magába, tegye össze a két kezét, és aztán igyon egy bubimentes ásványvizet, vagy juice-t (neadjisten dzsúzt) szerencsétlen embertársaink egészségére!

Ki mondta? Mikor mondta?

"A magyar szó még nem magyar érzés, az ember még magyar még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány íly külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán, ki mert éppen nincs más tulajdona, és a vak hév által mégis felhőkbe emeltetik, azok hazafiságát is gyanússá teszi, homályba állítja, sőt ellenük antipátiát és gyűlöletet gerjeszt, kik szeplőtlen kebellel, minden efféle undok salaktul menten, a honszeretetet legtisztább szellemében kapcsolvák vérükhöz. – S ím ez fő oka, miért áll a magyar hazafiság sokkal kisebb becsben, sőt, nem legtisztább fényben a világ nagy színpadán, s miért nem képes civilizációi szimpátiát s hódítói közvéleményt gerjeszteni a legmagasztosb magyar polgári erény is odakünn. Ám mert annyi bitor fényű álhazafiságtul van környezve és elrútítva, mely tapsot arat s bálványul emeltetik idebenn."

És a megfejtés: Széchenyi István, 1842

/Mindennemű hasonlóság a közelmúlt eseményeihez, és azok egyes szereplőihez(B. György, Magyar Gárda, stb...) csupán a véletlen, és a kalandozó fantázia műve.

repost is a repost is a repost...

 Persze, snassz leírni, mily szerencsétlen nemzet is a magyar, meg hogy szegénynek még önálló ötletei sincsenek. Pedig sokan szeretik hangoztatni, mennyire kreatív, és (úgyszólván) nagy agyi kapacitásokkal rendelkező nép is vagyunk, csak hogy nagy vonalakban ez sosem látszik igazolódni. És itt van a kutya elásva: bár a fenti kijelentés valószínűleg igaz, és szerény nemzetünk valóban nagy mértékű szellemi tartalékoknak van birtokában, ebből valahogy sosem kerül semmi a nagy nyilvánosság elé, vagy legalábbis elvétve. Ami viszont jól látható, unásig ismételt, és agyonreklámozott, általában nem más mint az ismétlés ismétlése. Csakhogy az eredeti "idea" megalkotói ezúttal nem a különféle "istenek", hanem a Külföld. a nagybetűs Külföld, amiről éveken keresztül álmodozva beszéltek hazánkfiai: a Nyugat! Különösen érdekes ez abban az évben, amikor a hasoncímű irodalmi lap (és méltán nagyrabecsült köre) ünnepli százéves évfordulóját. Némi (web)lokálpatriotizmussal mondhatnók(!), hogy dejszen Ady Endre már akkor is megírta a nagy igazságot a magyar ugarról. És tényleg: az átlagember ismeretei ma nem jutnak túl a televízió bárgyú műsorain, melyek rendre külföldi minták koppintásai, csak hogy a legutóbbi (gyomorforgató) példát említsem: Az igazság ára, melyben szerencsétlen magyar háziasszonyok vallanak férjeik sajnálatos impotenciájáról, hasonlóan jólszituált urak pedig arról, hogy csalják meg nejüket a titkárnőikkel. A pofátlanság oly fokú a hazai kereskedelmi catornák esetében, hogy nem átallják hétköznap ugyanabban az időpontban ugyanazt a műsort adni saját változatban gagyi "sztárokkal"(Hal a tortán[tv2] - Vacsoracsata[RTL Klub]).

 Nem is beszélve a hazai filmes világ kasszarobbantó urairól - bár azt hittük, a Hippolytos-Meseautós-Egyszoknyanadrágos remakeknél sokkal rosszab, és erőltetettebb dolog már nem jöhet, tévedtünk. Begyűrűzött ugyanis hazánkba ez a Tiborvagyokos, Csak szex és más semmi(és valóban) vonal, melyről nyugodtan kijelenthető, hogy még a német pite-másolatokat(Hangyák a gatyában, Csajok a csúcson) is sikerült alulmúlnia. Nem is beszélve a (korábbi munkái alapján talán többre érdemes) Sas Tamás által az utóbbi időben elkövetett hatásvadász, mozgóképes nyáltengerekről. Egyáltalán, ki a franc az a Fenyő Iván, és miért kell őt látnunk minden nyavalyás műsorban, még Petőfiként is(igen, március 15-én, délután, m1)? Beszédesen jellemzi mindezt az utóbbi évek sikerfilmjeivel elhíresült ifjú producer kommentárja a Magyar Mozgókép Közalapítványról, amely ugye arra hivatott, hogy a magyar mozgóképes KULTÚRÁT támogassa, ő mégis elvárná az ellenkezőjét: "Kálomista Gábor eközben azt tartja méltatlannak, hogy Goda Krisztina idei filmtervét(Kaméleon) az elmúlt évek kiemelkedő nézőszámait hozó rendezései(Csak szex és más semmi; Szabadság, szerelem) ellenére nulla ellenszavazattal utasította el az MMK illetékes szakkollégiuma."(Miklósi Gábor: Ki viszi a mozipénzt?: Aggyá'! Magyar Narancs XX.évf. 6.szám 2008. február 7.)
 No persze, ez mindaddig nem fog megváltozni, amíg az emberek minden igényesség nélkül tucatjával váltanak jegyet a semmire. És hogy mitől lehet jó manapság egy film? Hát nem a magvas gondolatoktól, az biztos - ezt bizonyítja a PécsiEst ajánlója is a közelmúlt egyik legbárgyúbb külföldi blockbusteréről, amit ennek ellenére jól ajánlanak: "Ami a műfaj elkötelezett kedvelőinek körén túl is vonzóvá teheti ezt a szeletelést, az az a tény, hogy itt a műfaj alapvető szabályaira fittyet hányva küldenek olyanokat is vígan a szörnyek karmai és egyéb fegyverei elé, akiknek más filmekben különböző szocpol is politikai korrektségi megfontolásokból muszáj lenne életben maradnia."(Alien vs. Predator 2.
PécsiEst 2008.02.07-20.) Van még lejjebb is?

"...mindegy, csak dolgozni ne kelljen!"

 Segítséget kérek, mert határozottan nem értem, mi folyik körülöttem(rólam). Adott a vizitdíj, aminek kezdettől fogva abszolút ellene van a Fidesz, és az Orvosi Kamara is. Tóth Károly(MSZP) is indítványozza a vizitdíj eltörlését, majd javaslatát december elején a párt nyomására visszavonja. 2008 januárban azonban bejelenti: újfent benyújtja javaslatát az országgyűlésnek. A Fidesz MPSZ a várható országgyűlési szavazás eredményétől függetlenül is megtartaná a népszavazást a kérdésről(ez utóbbit Varga Mihály(Fidesz MPSZ) jelentette ki a Magyar Rádióban) Tehát jelentősen megnőttek az esélyek a vizitdíj leszavazására. Horváth Ágnes(SZDSZ) azt állítja, a tárca nem tudná pótolni az így kiesett bevételt. Az érintett szakemberek szerint a vizitdíj eltörlésével jelentős összegtől esnének el a háziorvosok, praxisuk fenntarthatósága is veszélybe kerülne. Ebben egyetért vele a Magyar Orvosi Kamara, de legalábbis Kertai Aurél(a háziorvosi tagozat volt elnöke) mindenképpen, és bár emlegetnek mindenféle "kormányváltást"(uo.), mint ígéretesebb megoldást az eltörlés helyett, azért mégis egyértelmű a közlendő: a vizitdíj hasznos az orvosoknak.

Kérdem én: most akkor hova szavazzak? Hisz "ki eddig támadott, most menedéket ád"(copyright by P.P.P.)! De én hova bújjak? Kinek (és főleg) mely testrészébe? Szavazzak valamiről úgy(és ugyanúgy), hogy esetleg már döntés született róla a parlamentben a választott képviselőink útján, csak azért, mert az egyik párt szimpátia-szavazást csinál egy országos kérdésből? Vagy voksoljak mellette (azaz -mivel ez már csak egy ilyen kifordult világ- nemmel), ami az előbbi feltételekből fakadóan nem azt jelentené, hogy az orvosokat támogatom, hanem a kormányt? Vagy inkább ne is törődjek az egésszel, és igyak egy sört a közeli krimóban? Azt is lehet, de attól nem lesz jobb senkinek. Egy klasszikus jelenetet idéznék fel a Monty Python Brian élete című filmjéből:

"Brian: Van, akinek nem lehet a kedvére tenni!

Ex-leprás: Jézus is pont ezt mondta, uram!"

Öröm, hogy léteznek olyan programok, amiket a főváros, egyéb rendezvények helyett, támogat. Fájdalom, hogy ez épp a Gyermekszem Filmfesztivál, ami egy közepesen sikerült paródiának is beillett volna John Emeséstül (borzasztóan sokat tanultam a filmekből, és... az jutott szembe, hogy... ööö), Enyedi Ildikóstul (szerintem nagyon jó volt... nagyon-nagyon izgalmas volt, szerintem... és ez nagyon jó), diákzsűristül (most ezt így khm felolvasnám a nagyon nagy angol tudásommal... ami nem nagyon nagy... szóval hm... megpróbálom, és elnézést a sráctól... az alkotótól... hogy... di abszensz...), meg DJ Redmanestül (a maga két látogatójával és egy órás égésével), nem utolsó sorban pedig a Fél óra zenekarral, akik többek között a sajtot evő vegetáriánus macskáról zenéltek cefreszagú, babzsákokon heverésző tizenévesek körében. Ezek után érthető, miért remélik, jövőre ugyanekkor, ugyanitt. A pénzen, úgy tűnik, nem múlik.

"Tamás Gáspár Miklós a keddi Népszabadságban arról ír, hogy Orbán Viktor október 23-i beszédében észrevétlenül visszatért a rendszerváltáskori eszményekhez, a liberális, nyugati értékekhez és nyíltan elhatárolódott a szélsőségesektől." (forrás)

Nagy áldás a magyar népnek, hogy van neki egy Tamás Gáspár Miklósa - aki elmondja neki, mi történt azzal szemben, amit látott/hallott. Igen.

"November 1-jétől tilos az utcai italozás Mosonmagyaróváron. A közterületi alkoholfogyasztást legutóbbi ülésén rendelettel tiltotta meg az önkormányzat, közölte Szabó Miklós polgármester hétfőn. A városvezető tájékoztatása szerint szabálysértést követ el, és ötvenezer forintig megbírságolható, aki a rendeletet megszegi." (forrás)

Már nem azért, de ennyiért Budapesten hidat lehet foglalni.

 A hídblokád mindenre elszánt szervezői igyekeznek mindig maximálisan tökösnek, és keménynek látszani, de valahol mélyen ott bújkál lelkükben a gyermeki rajongás a múlt egyes dolgai iránt. Érdemes körülnézni például a linkek között, mert olyan csodálatos dolgokra bukkanhatunk, mint a Magnum rajongói oldal... Igen, ez az amerikai krimisorozat Tom Seleckkel. Kőkemény!

 Aki nem hiszi, járjon utána! Hasonlóan tanulságos az ugyanitt fellelhető, Tina honlapja névre hallgató gyöngyszem. A sok turulmadar.gif, és egyéb gagyi animáció közül a Móka menüpont tartalmát ajánlom a hasznos időtöltésre vágyóknak!