repost is a repost is a repost...
Persze, snassz leírni, mily szerencsétlen nemzet is a magyar, meg hogy szegénynek még önálló ötletei sincsenek. Pedig sokan szeretik hangoztatni, mennyire kreatív, és (úgyszólván) nagy agyi kapacitásokkal rendelkező nép is vagyunk, csak hogy nagy vonalakban ez sosem látszik igazolódni. És itt van a kutya elásva: bár a fenti kijelentés valószínűleg igaz, és szerény nemzetünk valóban nagy mértékű szellemi tartalékoknak van birtokában, ebből valahogy sosem kerül semmi a nagy nyilvánosság elé, vagy legalábbis elvétve. Ami viszont jól látható, unásig ismételt, és agyonreklámozott, általában nem más mint az ismétlés ismétlése. Csakhogy az eredeti "idea" megalkotói ezúttal nem a különféle "istenek", hanem a Külföld. a nagybetűs Külföld, amiről éveken keresztül álmodozva beszéltek hazánkfiai: a Nyugat! Különösen érdekes ez abban az évben, amikor a hasoncímű irodalmi lap (és méltán nagyrabecsült köre) ünnepli százéves évfordulóját. Némi (web)lokálpatriotizmussal mondhatnók(!), hogy dejszen Ady Endre már akkor is megírta a nagy igazságot a magyar ugarról. És tényleg: az átlagember ismeretei ma nem jutnak túl a televízió bárgyú műsorain, melyek rendre külföldi minták koppintásai, csak hogy a legutóbbi (gyomorforgató) példát említsem: Az igazság ára, melyben szerencsétlen magyar háziasszonyok vallanak férjeik sajnálatos impotenciájáról, hasonlóan jólszituált urak pedig arról, hogy csalják meg nejüket a titkárnőikkel. A pofátlanság oly fokú a hazai kereskedelmi catornák esetében, hogy nem átallják hétköznap ugyanabban az időpontban ugyanazt a műsort adni saját változatban gagyi "sztárokkal"(Hal a tortán[tv2] - Vacsoracsata[RTL Klub]).
Nem is beszélve a hazai filmes világ kasszarobbantó urairól - bár azt hittük, a Hippolytos-Meseautós-Egyszoknyanadrágos remakeknél sokkal rosszab, és erőltetettebb dolog már nem jöhet, tévedtünk. Begyűrűzött ugyanis hazánkba ez a Tiborvagyokos, Csak szex és más semmi(és valóban) vonal, melyről nyugodtan kijelenthető, hogy még a német pite-másolatokat(Hangyák a gatyában, Csajok a csúcson) is sikerült alulmúlnia. Nem is beszélve a (korábbi munkái alapján talán többre érdemes) Sas Tamás által az utóbbi időben elkövetett hatásvadász, mozgóképes nyáltengerekről. Egyáltalán, ki a franc az a Fenyő Iván, és miért kell őt látnunk minden nyavalyás műsorban, még Petőfiként is(igen, március 15-én, délután, m1)? Beszédesen jellemzi mindezt az utóbbi évek sikerfilmjeivel elhíresült ifjú producer kommentárja a Magyar Mozgókép Közalapítványról, amely ugye arra hivatott, hogy a magyar mozgóképes KULTÚRÁT támogassa, ő mégis elvárná az ellenkezőjét: "Kálomista Gábor eközben azt tartja méltatlannak, hogy Goda Krisztina idei filmtervét(Kaméleon) az elmúlt évek kiemelkedő nézőszámait hozó rendezései(Csak szex és más semmi; Szabadság, szerelem) ellenére nulla ellenszavazattal utasította el az MMK illetékes szakkollégiuma."(Miklósi Gábor: Ki viszi a mozipénzt?: Aggyá'! Magyar Narancs XX.évf. 6.szám 2008. február 7.)
No persze, ez mindaddig nem fog megváltozni, amíg az emberek minden igényesség nélkül tucatjával váltanak jegyet a semmire. És hogy mitől lehet jó manapság egy film? Hát nem a magvas gondolatoktól, az biztos - ezt bizonyítja a PécsiEst ajánlója is a közelmúlt egyik legbárgyúbb külföldi blockbusteréről, amit ennek ellenére jól ajánlanak: "Ami a műfaj elkötelezett kedvelőinek körén túl is vonzóvá teheti ezt a szeletelést, az az a tény, hogy itt a műfaj alapvető szabályaira fittyet hányva küldenek olyanokat is vígan a szörnyek karmai és egyéb fegyverei elé, akiknek más filmekben különböző szocpol is politikai korrektségi megfontolásokból muszáj lenne életben maradnia."(Alien vs. Predator 2.
PécsiEst 2008.02.07-20.) Van még lejjebb is?
