Igen ez az a felirat, ami a Bertalan Lajos utcában olvasható (Bp. XI. ker.), ha valaki elindul a Martos koliból a villamosmegállóhoz. Nem tudom, ki írta fel, de szerintem teljesen igaza van.

Hogy miért is? Nézzünk csak meg a művészetek Ádámig visszanyúló múltját! Olyan nemes célokat találhatunk, mint a világ megváltoztatása, szépségideál megteremtése, harc a békéért…

És ha belegondolunk, pontosan ezek a célok adják a művészetek értelmét, hogy kiragadnak, megfognak, véleményt formálnak, elgondolkoztatnak, gyönyörködtetnek, befolyásolnak. Befolyásolnak, azaz manipulálnak. Manipulálnak, hogy változzunk velük, hogy lebegjünk velük, vagy csak tekerjük fel a hangerőt.

A közvéleményt a tömegtájékoztatási eszközök útján manipulálni nem újdonság, de azért érdekes, hogy valaki pont egy ilyen modern művészeti forma keretein belül nyilvánít véleményt a művészetekről.

A sokak által értelmetlen pusztításnak titulált graffitizés az ókori Görögországban gyökerezik, amikor is sírok és romos épületek falaira feliratokat és alakokat firkáltak. Ez a sokszor társadalomkritikus jellegű művészeti ág a 60-as végén a hip-hop irányzathoz csapódott, és annak harmadik elemévé vált a rapzene és breakdance mellett.

Azonban nem csak eleme lett ennek a szubkultúrának, hanem dekoratív művészeti eszközzé és politikai fegyverré vált. Látványuk elég figyelemfelkeltő, hogy célba érjenek a gondolatok, minőségük persze néha elég alacsony színvonalat üt meg, de ez persze az elkészítési időtől és a firkász gyakorlottságától függ. A legtöbb országban a tulajdonos beleegyezése nélkül készített művek vandalizmusnak minősülnek, illegálisnak, és ilyen formán természetesen a törvény bünteti, ezért a művek általában az éjszaka leple alatt készülnek pár óra alatt.

Sok ember sajnos csak az úgymond „tag”-eket ismeri fel, amit filcekkel készítenek, és általában a firkász nevét, a csapat nevét, de lehet, hogy csak egy sima üzenetet tartalmaznak. De ott van még a bomba, ami festékszóróval egy pár perc alatt elkészíthető rajz, illetve a csúcsot jelentő többnapos nagy munkák.

Küllemileg és tartamilag három kategóriában készülnek a firkák. Az első úgymond alapkategória, amiből született az egész graffitizés, az a politikai nézeteket felvillantó rajzok. Ahogyan kialakultak a különböző csapatok (crew), elkezdődtek a területjelölések a bandanevekkel, ez a második nagy csoport. Végül egyes festékszóró-gladiátorok elhagyták a poltikai üzeneteket, és a magas művészeti értékre kezdtek koncentrálni, ebből születtek meg az úgymond high art graffitik. A három kategóriában természetesen párhuzamosan születnek alkotások, de sokszor előfordul, hogy valaki csak az utóbbi formában alkot.

Hogy hogyan tovább, és hogy hogyan lehet a művészet keretei közé szorítani a street art ezen családját arra több megoldást is próbáltak keresni. Eddig a legéletképesebbet Hollandiában találták ki, ahol építettek egy 2 méter magas falat a város szélén, amire legálisan lehetett firkálni. A városlakóknak kevesebb düh, a festékszóróknak nagyobb szabadság és több idő az alkotásra. Persze lehet vitatkozni, hogy nem illik bele a képbe egy fal, meg persze vannak olyan firkászok, akik csak a rombolásért teszik, de nem hiszem, hogy törvényi szabályozással orvosolható ez a probléma.

            Török Miska